Bari Janó 1955. május 13-án született egy Kazincbarcikán élő tizennégy tagú roma családba. Már gyerekkora óta érdeklődött a művészetek iránt, kilenc éves korában a rajztanára is felfigyelt tehetségére, az iskolai házifeladat szélére is szépen kidolgozott rajzolt mintákkal díszítette. Festészetét mai napig meghatározza, egy baleset, mely tizenkét éves korában történt, egy bányatóba majdnem belefulladt, és Janó akkor a víz alatt látta meg azokat a barna színeket, amik azóta is dominálnak alkotásain. Tizenkét édestestvérével nevelkedett egészen tizennégy éves koráig, amikor javítóintézetbe került. A zalaegerszegi intézményben négy évig élt, amíg el nem érte a felnőttkort, ezalatt mezőgazdasági szakképzettséget szerzett, de az alkotást ekkor sem hagyta abba.
Munkássága kezdetén festményeit az utcán árusította, amely megrendelésekhez és bevételhez juttatta. Heti legalalább 3 - 4 nap kintlét és napi 4-5 eladott munka volt jellemző erre az időszakra, bár a kezdeti szakmai elismerés hiányában, ekkor még áron alul keltek el képei.
A nyolcvanas évek közepén több kisebb, nagyobb kiállítása volt Janónak, többek között a Tilos az Á-ban, ahonnan később a Fekete Lyukba került. A 80-as évek végén tévedésből 4 hónapra vizsgálati fogságba zárták Janót, ez sem akadályozta meg abban, hogy fessen. A szabadulása után elhatározta, hogy egy kiállítást és hozzá társuló performanszt szervez abban a börtönbe ahol fogva tartották. A fontos eleme volt a szimbolikus jelentéssel bíró roma tűz, amit szintén egy ready made tárgyként lehet leírni. Felesége a performance részeként körbetáncolta a roma tüzet, ezzel a szimbolikus képpel tovább erősítve a roma identitásukat.
“Amikor megnyílt Budapesten a Fekete lyuk Budapesten a Golgota téren, én abban részt vettem annak idején. Roma gyerek egyedül én voltam a Fekete lyukban.”
“Elmentünk a szeméttelepre és ott összegyűjtöttük az anyagokat. A Fekete lyuktól kaptunk egy kocsit, azt megraktuk szeméttel, de mindenféle dolog volt benne, egy mankó, vagy egy bicikli kerék vagy valami. Leborította a Fekete lyuk előtt, onnan kiválogattuk az egészet és neki álltunk kreálni. Mindenből lehet valamit csinálni, ha művészeti szemmel nézzük.”
’’Mindig az urak és mindig az urak..egyszer majd megfordul a világ…az elesettek majd felálnak, fel kell, hogy álljanak’’
“A kimondott szó is létezik, sőt ereje is van…olyan dolgok is léteznek, amelyekről nem beszélgetünk. Ők beszélgetnek helyettünk is, a szavak beszélgetnek egymással.”
“Ebben az időben sehol sem éreztem a romaságom, ketten voltunk romák a Dóka Jimmyvel. Hiányzott és bántott, hogy nem volt olyan roma, aki szereti az alternatív dolgokat…sajnos ez egy nagy elmaradásunk. Azóta sem ismerek sokat.”
“A könyvek voltak a mestereim.”